Na, akármennyire nincs most kedv, csak kell posztolni egyet, mert mára igértem a méreteimet. Lusta vagyok, így ma linkeskedem.

Először is muhhhahhha, a La Fanfare en Petard mindenkit átvert, engem pedig meghazudtolt, hiába döntöttem le egy liter szódát a koncert alatt, csak sikerült magam 55 kiló alá pattogni. Vízhiány, de hát ezt mutatta a mérleg, ezzel kell kezdenem.

A mérési pontok a szokásosak: 

  
 "X" értéke az első fotózásig függőben marad, bár ha jól láttam a szavazás során nyerésre áll a józan ész (vagy a konvenciók:)).

Ezenkívül íme a beígért kaja-pia, a nőkről pedig mára ennyit. Nem szeretném nyilvanossá tenni az összes futásunkat, de a szigetkör talán még nem olyan szenzitív információ.

Ja igen, és úgy tűnik még mindig nem vagyok teljesen normális, ami számomra nem az a kimondott meglepetés, viszont új fejlemény hogy mostanra -és Boszi szerint, tehát állítólag:) - nem csak ön-, hanem közveszélyes is lettem. Az úgy kezdődött hogy visszaütött, hogy álltunk a piros lámpánál a Sziget felé igyekezvén s félig még kómában (btw ha tényleg jön a globális felmelegedés, nekem tuti reszeltek), amikor Boszi egyszer csak rámnéz, megpiszkálja a vállam oldalról és közli hogy fordítva van rajtam a futópóló. Már kifordítva. Ajjajj, mondom, tényleg? És azzal a lendülettel lekapom magamról, majd megfordítva visszahúzom. A látótér szélén autók húznak el békésen a kétszer kétsávoson, szélvédőik üvegén - ahogy Boszi lassan üvegessé váló szemein is - megcsillan a lenyugvó nap fénye. Nézek rá félig mentegetőzve, hát de igazából ilyesmiben strandon is járnak, és integetek kétségbeesetten a közeli Dagály feredő felé. Legközelebb nem szólok, mondja csendesen (bár szerintem titokban kicsit vigyorog). Akkor viccesnek tűnt amúgy, de hazafelé jövet bevillant a jelenet, "na és mi történt ma, apus? Semmi különös, szívecském, csak láttam egy nőt melltartóban az út szélén. A kocsi nagyja a garázsban, a többiért meg holnap világosban visszamegyünk!"

Asszem télleg az a legkisebb baj velem, hogy állandóan énekelgetek.