Végül elkészültek a kezdő fotók is. Amikor megláttam őket nagyban, ijedtemben megfogadtam hogy soha többé nem eszem csokoládét, de így blogméretre vagdosva nagyságrendekkel kevésbé ijesztő az összhatás. Meg is bántam a fogadalmat ahogy kell, persze.
Na de nem is húzom sztorizgatással az időt, jöjjenek a képek, vagyis előtte még szeretnék köszönetet mondani édesanyámnak és édesapámnak a remek génekért; a modern élelmiszeriparnak, a kialvatlanságnak és önnön mohóságomnak a plusz két lepucolandó kilóért és a narancsbőrért, ss végül, de nem utolsó sorban forró hálám tolmácsolom Boszinak, a fotográfernek, aki nélkül ezek a képek el sem készültek volna (nem volt könnyű megszerezeni, nagy becsben is tartom:)! *vajon ezt a részt olvassa még bárki is, vagy már rég a képeket szkrollozgatjátok? :)))*
A szokásos elölről-hátulról fotók:
majd ugyanezek felemelt kézzel, és még egy oldalról kép:
végül Boszival vérszemet kaptunk (milyen jól megy nekünk ez a fotózás dolog, ugye) és úgy döntöttünk minden nőnek szüksége van külön referencia kar, has és fenék fotókra:
ezt pedig csak úgy, napi pózer:
(ígérem program végére megtanulok becsülettel pózolni:)))
Tehát ezekhez a képekhez fogom mérni a változást, a szavazást ezennel lezárom. Képek és centik 2 hét múlva, ugyanitt :)
Tegnap amúgy ezt ettem, de erről persze nem készült fotó egy szál sem.