Csak a processz számát nem tudom, ezért nincs még az egész lelőve a pics@ba.
Motiválatlan vagyok, azvan. Próbálok néha a képekre gondolni, április! stúdiófotók! 35! (ez nem faktoriális), ehhbejólesz szépen elspájzolva majdazutókornak. De rá kell jönnöm, hogy igazából nem érdekel, szarok én az utókorra. Amióta nincs Á, és nem azon kattogok h atyaúristen, biztosazabajhogyelhíztam, valahogy nem ráz meg, hogy versenysúlyhoz képest hol van még itt fél kiló, meg ott fél kiló, amottan meg két centi. Gatyák rámjönnek, felsők jók, nincs még haspólós szezon, és különben is, faszán néz ki a hasam már egy jó ideje. Meg hát haspólót se hordok, de ez most mindegy is.
Szóval van minden, mint a búcsúban, csak épp kedv nem akad. Futni szeretek, kungfu még mindig nagy láv, a diétás kajálástól viszont durván két hete sikítófrászt kaptam. Úgy kezdődött, hogy beszereztem egy felfázással kombinált kismedencegyulladásba oltott rettenet derékfájást, egy darabig futkároztam is még vele,mert hülye azért nem vagyok, aztán már ülni se tudtam, csak jajongani. Meg enni. Merthogy rámtörtek a rég elfeledett ízek.
Én tavaly június óta nagyjából lifetilt szerint eszem, még amikor nem voltam programban, augusztusban, vagy az ünnepek alatt is. Nem ettem 3/4 éve vajas-mézes kenyeret. Se májkrémeset. És úgy egyáltalán, két kezemen meg tudnám számolni hányszor ettem bármiféle kenyeret is. Nem csúszott le egy gyümölcsjoghurt sem - ezt speciel nem volt nehéz megállni, mert előtte se volt nagy kedvenc, nem szeretem a szétcukrozott dolgokat. Főtt krumplit is csak sátoros ünnepnapokon. De most. A múlt héten. Hát majd megvesztem bármelyikért, mindért, most azonnal kell, lehetőleg egyszerre. Egy darabig szégyenlősködtem, egykisez, egykisaz, végül hétvégre konzultáltam Boszival, és arra jutottunk hogy itt most enni kell ezeket, nincs mese, ha rámtört rámtört, egyem, hétfőtől majd folytatom rendesen.
Elmúlt a hétfő, folytattam rendesen, de a kedv csak nem jött meg. Csinálom ímmel-ámmal, de ki kell jelentsem: semmi kedvem a diétához. Látszik ez a posztolási kedven is, mióta húzom már ezt a kis bejegyzést, oszt minek, hiába, mostanra sem lettem okosabb.
2 hét összevissza zabálás eredménye +80 deka, de ettől sem rettegek, mert megettem mindent mostanra ami hiányzott, a centik meg mellesleg egy helyen moccantak: mellesleg. Visszament 92-re. Ójajj, most mi lesz.
Szóval itt tartunk most.
Nem mondom hogy mondjátok mit tegyek, mert nyilván ezt nekem kéne tudnom, de úgy vagyok vele, mint a viccben: hogy mi az az apátia? Nem tudom, és nem is érdekel.
Hát így telt el az elmúlt 2 hét, vagy inkább egy hónap: átvonultunk FBra a gittegylettel, találkoztam a csajokkal, futottam (a lebetegedés miatt csak szumma 69.7 kilcsit), edzettem, majd föld, kaland, ilyesmik. Csak épp a diéta nem érdekel, és ez lehet már így is marad.
PS: fenntartom a lehetőséget hogy az baszott be, h odakinn farkasok futkároznak, én meg nem futkározom, ergo hiányzik a mozgás, és ettől a bemorc. Majd kiderül.