Rájöttem, hogy erről a címről nem maradhatok le, így muszáj gyorsan barkácsolnom egy bejegyzést.

Valójában már tegnap este akartam írni, mindenki (és legfőképp önmagam) megnyugtatására, hogyaszondja, nem hagytam ám abba a programot csak azért, mert az 5. napon rajtakaptak egy esküvővel, és nem, nem a fagyis bödönben vájkálok könyékig azóta; de az esti futás után már csak pislogni tudtam, mint a béka, a békák pedig köztudomásúlag nem blogolnak.

Szóval semmi pánik (limuzinsofőr vagyok), a program zajlik tovább, vasárnap vezeklésképp kicsit lejjebb vettem a CH-t, hétfőn pedig visszatértem a rendes kerékvágásba, kaja, víz, futás, volt minden, mint a búcsúban. A diétabánat és -hiszti még nem tört ki rajtam, bár lehet most nem is fog *reménykedve néz*. Talán azért kerül egyelőre, mert a nyári étrendbe belepiszkáltam, és srófoltam a szénhidráton napközbenre, hogy ne csak üljek és nézzek bambán - ez rizstelen étkezésenként egy szelet extra Wasa kenyeret jelent, szeletenként 5g szénhidrátot és 2,5g rostot. Mondjuk az én fogyasztó étrendemben egyáltalán nem volt kenyér, se rozs, se puffasztott, semmilyen, gondolom azért mert relative alacsony a testsúlyom, és legegyszerűbb volt ezeket kivenni - viszont kefíren, tojáson, sonkán és paprikán akadozva megy a központi egység, és ez tisztán szellemi munkánál azért elég szopó. A másik változtatást is elárulom, ha már így belejöttem. Ugyan az az ökölszabály, hogy a nap vége felé haladva szépen lassan megszűnik a CH bevitel, de én viszonylag későn, este 7-8 körül edzem, így sunyimód edzések elé bepakoltam egy adag szenhidrátot (azaz a 4. étkezés zabpehely, vagy joghurt és két Wasa kenyér). Egyelőre úgy fest, megéri, mert még egyszer sem lettem rosszul edzés végére, sem futás után fél órával, ahogy ez nyáron menetrendszerű volt.

Ja igen, még egy furcsaság.

Amikor nyáron (az ominózus 59 kilóval) belevágtam Bence programjába, kezdés után 2-3 nappal már izzadtam, mint k*rva a gyóntatószékben. Ez már csak azért is meglepett, mert úgy tudtam, nagyjából és alkatilag képtelen vagyok az izzadásra. Nem izzadok. Sem szaunában, sem edzésen, sem utcán negyven fokban, de légkondiban, széken ülve és nézelődve pláne soha nem. Addig. Kolléganő konkrétan befordult az asztal alá a röhögéstől, amikor - látva szerencsétlenkedésemet a pólóval, - meginterjúvolt, mégis mi bajom, én meg annyit kérdeztem csodálkozva: "Szóval így izzadtok ti, emberek?".

A jelenség durva formája elmúlt pár nap alatt , ami viszont érdekes, hogy most nem tért vissza. Nem tudom eldönteni, hogy valamit rosszul csinálok, és azért maradt el, vagy azért, mert kisebb kilengéseket leszámítva kb normálisan táplálkoztam (és rengeteget ittam) egész nyáron, így nincs minek kidiffundálódnia. Nem mintha annyira hiányozna a dolog, csak gondoltam megemlítem, mint érdekes észlelést (nem az).

Hát ennyire gondoltam most, és már ti is tudjátok hogy telt az első hetem.