Gyerekek, ne járjatok futni jó fél órás kiadós sírás után, vagy legalább ne akkor akarjatok egyéni csúcsot dönteni, mert a végén még a frászt hozzátok magatokra.*

Tapasztalatból beszélek, tegnap ugyanis én pont ezt csináltam, tali Boszival a ház előtt, vagyis mivel a fenn említett remek állapot miatt majd' negyedórát késtem, így inkább a lépcsőházban. Szegényt a lépcsőn kuporogva találtam, oda húzódott be a mínuszok elől. Spuri át a hídon a Szigetre, Debra már a futószőnyeg melletti kukáknál várt minket. A kuka a történetben azért fontos, mert akkor még maga sem hitte volna h 40 perc mulva bizony már kurvára fogja várni, hogy egy büdös zöld tároló mellé állhasson :D
Vagyis hát nem hiszem, hogy konkrétan pont arra a kukára pályázott volna, de mi kegyetlenek voltunk, és addig nem hagytuk megállni - csak pár Debrás cipőfűző-kötés, meg zsepizés csúszott be - nota bene, már dolgozunk a kesztyűre tépőzárazható zsepkendő koncepcióján :)

Az egyben lefutott kör után ő kocsiba pattant, mi meg elindultunk Boszival duplázni, na nekem mondjuk ezt lehet nem kellett volna - de volt bőven mit kifutni magamból, meg úgy éreztem, erővel sincs gond. Amúgy így visszagondolva előző este elég fosul aludtam, utána meg ugye a sírás, a kör felénél már éreztem h könnyű a fejem, beszéltük is h inni kéne kicsit, de aztán mentünk tovább. Megállás előtt nem sokkal valami elkezdett szúrni bal oldalt, de egyáltalán nem volt vészes, annál még a talpamon növekvő opportunista vízhólyag is jobban izgatott :) Aztan amire hazaértünk volna már zsibbadt a bal kezem... Para on. A parázást sikeresen ráragasztottam Boszira, szegény hívott, sms-ezett, még levelet is írt h élek-e, neki ezúton is nagyon köszönöm az aggódást.

Szerintem már a bejegyzésből sejthető hogy megmaradtam, de mostantól futás újra pulzusmérővel, és hosszabb távokhoz meg sztem legközelebb vételezünk vizet. De legalábbis igyekszem a már bennem levőt nem előre kisírni :)

JAIGEN. Ami majdnem kimaradt. NAGYON FRANKÓ érzés, amikor megcsinálod a két kört. Javaslom mindenkinek kipróbálásra. Boszival ott veregttük nagy boldogan egymás vállát (képzeletben), szerintem hazáig ezt csináltuk volna ha nem tereli el a haldoklásom a figyelmet a fontosabb teendőkről:) A haldoklásról meg a mobilom jut az eszembe, szegény Okoska a második körre már az utolsókat rúgta, 6 km-nél szólt h 15%on van az aksi, kb 8nál, hogy 10-en, akkor már a kijelzőt se mertük felkapcsolni, nehogy ne bírja végig a RunKeeper, csak amikor kilométerenként bejelentkezett a csaj (Jú hev passzd nájn kilometersz...) ujjongtunk hangosan :D

A program második körről majd holnap írok nektek, mára csak szigetkörökre futotta. Ugyanott lesz egy rövid összegző is az első etapról, mert azért kilókon és centiken kívül azért történt ott még ezmegaz. Fotók akkor lesznek, ha találok hozzá fotóst, elem már akadna. Esetleg önként jelentkező? :)

* ugyanakkor beválik mint lokális érzéstelenítő terápia, azon röhögtünk úgy 10 kilcsi körül Boszival, hogy végülis 2 kör után a srácok voltak a legkisebb gondom... :D