Élek még, csak minek.

Ma futottam 8 km-t az esőben, pulzuskontrollal, 150bpm-et engedélyeztem magamnak, háromlábú kutyák és járókeretes nénikék suhantak el mellettem, vagyis suhantak volna, ha ilyen ratyi időben lenne bárki is az utcán. Mondjuk úgy féltávnál jött szembe egy csávó esőkabátban, akkor egy pillanatra átadtam magam a sebesség mámorának, ehhez csak egy kicsit kellett hunyorítanom, és azt képzelni, hogy áll. Dec 12-én megyek a kardiológiára, addig kibírom féllábon is - tulképp ezzel a sebességgel az se lenne gond :DD 1ó2p lett.

Tegnap kungfu volt, még mindig állat, és bár az erőnlétem a 3 kihagyott edzés után olyan mint a hajnali harmat, van jó hír is: mintha kezdenék némi tehetséget mutatni az állások felvételében. A végén pedig kaptunk szivacspajzsokat, és párokban átrugdoshattuk egymást az edzőtermen, meg vissza, ugyanezt oldalrugásokkal, majd egyenesen ütve is. Ez volt az edzés fénypontja:) Az egyik srác annyira belejött a rugdosásba hogy többször seggre esett -mondtam én, hogy egyelőre csak önveszélyesek vagyunk. Mondjuk a vesémet szerintem kicsit lerúgták a félkörívesnél, szivacspajzsostul, mindenestül, de hát ez már csak egy ilyen, viszonylag kemény világ.

Már csak az kéne, hogy valaki seggbe is rúgjon, a célból hogy írjam már meg a programkezdő posztot, valahogy nem akaródzik, fotósom pedig továbbra sincs. Illetve volt egy majdnemjelentkező, de végül mégsem vállalta, attól tart csúnya vége lenne a nagy fotózkodásnak:
"Sziasztok, az eheti fénykép is elmaradt, de ne sajnáljátok, én sem teszem" :)))

No, ennyi, kippisz.