Akarom mondani sok szeretettel üdvözlöm azt a cca 50 embert, akik valszeg ma a lifetiltről át fognak kattintani, amolyan felüdülésféleképpen.
Mivel úrinő nem káromkodik, ezzel máris pozícionáltam magam a blogtérben, szóval úrinő, az nem vagyok, ellenben én lennék az a csaj, aki pont 2,4 kilót fogyott az elmúlt 77 napban, továbbá - de nem teljesen mellesleg - igen mocskos szája van. Most 53,3 kilónál járok, ami 4 kilóval több a versenysúlyomnál. A gond az - mar azon túl, hogy 2 hónapja kb annyira kiszámítható az érzelmi életem mint a magyar költségvetés sarokszámai-, hogy a 30. nap környékén beleálltam stabilan az 53 kilóba.
És innentől jött a vergődés. A számomra előírt súlycsökkentő diétát (800, 1100,1300, 1300 kcal) nem tudtam tartani, mert rosszul lettem edzéseken, remegett kezem-lábam, mellé bónuszként munkahelyen csak néztem ki a fejemből. Mivel programozó vagyok, így elárulhatom, nem pont ezért fizetnek. Ekkor még lájtosan kezdtem kombinálni, 2x35kalória (2 szelet Wasa "kenyér") és az edzések előtti uzsonna főtt zabpehelyre cserélése erejéig változtattam az étrenden. Így már nem voltam rosszul, bírtam az edzéseket is - 2 kondizás, 2 futás formájában.
Közben vérszemet kaptam, nagyon élveztem hogy újra nem fulladok, ha felfutok a harmadikra, ja igen, merthogy az egész programot azért kezdtem el, mert le akartam adni a leszokáskor felszedett 9 (szeptemberben már csak 6) kilót. Szóval vérszem on, és ezen a ponton kinéztem egy kungfu edzést magamnak, heti kétszer másfél óra. Kb ekkorra tudatosult bennem, hogy bizony megállt a súlyvesztés, és a centik is csak lassacskán csökkennek. Ugyanakkor tapintásra sokat változott a testem, a bökkenő csak az, hogy nagyságrendekkel többen néznek mint tapogatnak (és ez jól is van így). Ennek a fázisnak több bejegyzést is szenteltem, innentől felfelé lehet olvasgatni. Végül erre jutottunk, de addigra már beütött a krach.
A program vége észrevétlenül jött el, több szempontból is, egyrészt addigra túl voltam már egy szakításon és hazaköltözésen, s a dobozok egyikében lapult a kis táblázatom az időpontokkal, másrészt se súlyban, se centikben nem látszik változás a 23. (47.) naphoz képest (képek oldalt, a Képes Kónika boxban). Ugyanakkor a régi gatyáim már mind rámjönnek, így legalább télire nem kell bevásárolni :D
Továbbra is járok rendszeresen futni, újabban már 8-9 kilométereket, kungfuzom heti kétszer, és nemrégiben belekezdtem egy kezdő jazzbalett kurzusba is. Mondhatnám, hogy minden adott a következő programhoz, ami akkor indul, ha kerítek végre egy bugyibanfotózós embert, csak épp azt nem vágom, hogy ha az előzőben csak stagnált a súlyom, akkor most mitől fog beindulni a fogyás. Igaz, most nem tervezek a végére 30 napnyi baszakodást, az lehet sokat lendít a dolgon.
Sok fehérje, rengeteg víz alap, kevesebb CH-t nem nagyon tudok enni, mert teljesen betompulok, rosszabb esetben behypozok, így marad a több mozgás, a kisebb kilengéseket is mellőző (de az eredetinél kalóriadúsabb) diéta, vagy pedig keresek olyan munkát, aminél nem hátrány a bamba tekintet. Tippjeim már vannak.
Búcsúzóul pedig sokszeretettel:
*kitörő jókedvem oka, hogy egyik bloggertarsam 3 bejegyzest is szentelt annak taglalására, hogy ugyan megjelent egy 4500 fős látogatottságú blogon, hogy szakmányban önámít és bassza át magát, emellett pedig megtunkolták néhány személyes mondattal is, őt porba döngölendő, de ez nem baj, hanem azabaj, hogy ő rámismert az egyik mondatban és az is baj, hogy nem tőlem tudta meg, hogy van véleményem, mégpedig az, h becsapja magát a méredzkedéssel. A dolog szépséghibája, hogy de, bizony tőlem is megtudta ugyanezt, méghozzá live, csak "akkor nem értette az oxigénhiány miatt", és amúgy sem ÚGY értette, és a többit meg amit mondtam, azt meg egyáltalán nem is úgy gondolta. Oszt egyre folytatódott a siránkozás hogyaszondja hátbatámadtak!, ezt mondjuk nem vitatnám, hátba hát, de nem onnan. Éberség, elvtársak, éberség.
Amikor a helyzet kezdett rá nézve kellemetlenül alakulni (értsd: egyre nehezebb a fejet a homokban tartani), akkor pedig egy huszárvágással eldugta a kommenteket, és levonta az egyetlen lehetséges végkövetkeztetést: a nők (mert közben más is kommentelt hozzá témába-, és húsbavágóan) természettől fogva mind irigyek rá, továbbá szemetek, és amúgy sem látták csak fényképről vagy sötétben. Kapjukbe. Innen jön a különösen brilliáns rész. Ezért, hogy kiszúrjon velünk, nem tesz fel magáról többet beállított, meg ruhás meg hajfotós képeket, amiket annyira szeretett és többé nem fut velünk (lesz még egyáltalán velünk? :( ), és a diétát is tartja most már tényleg bebebe - az egész hozzáállásról a viccbeli bakter jut eszembe ahogy a vonat után kurjant, amikor az levitte mindkét lábát: "- Hát a f@szom nem kéne?".
Helyzetfelismerés fail :( Odáig sem jutott el, h nem mi voltunk, akik ki akartunk vele baszni.
Igazából tököm tele az egésszel.
** A teljes képhez tartozik, hogy fehérjeturmixon és A/Z vitaminon kívül más tápkieget nem szedtem, csak két napig a program közepén, amikoris vagy CLA-tól, vagy a HCA-tól, de igen szarul lettem (hányinger, szédülés, kis rózsaszín elefántok - na jó, az utóbbi nem). Ez ne paráztasson be senkit, én ezeket a cuccokat elég nagy dózisban vettem abban a pár napban magamhoz, merthogy sportolóknak való mennyiséget javasoltak belőlük. Aztán úgy éreztem van épp elég bajom ezen kívül is, nem hogy kísérletezzek, mennyitől nem vagyok rosszul.
